Csoportos irodalomterápiás foglalkozások
Mi az irodalomterápia?
“A könyvek olyanok, mint a tükör: mindenki azt látja bennük, amit a lelkében hordoz.”
(Carlos Ruiz Zafon: A szél árnyéka)
“A könyvek olyanok, mint a tükör: mindenki azt látja bennük, amit a lelkében hordoz.”
(Carlos Ruiz Zafon: A szél árnyéka)
A biblioterápia – vagy más néven irodalomterápia – olyan művészetterápiás módszer, amely szövegek felhasználásával történő személyiségfejlesztő-, illetve a hétköznapi életünkhöz kapcsolódó elakadásaink megoldásához kapcsolódó terápiát jelent.
A történetekkel való gyógyítás egyidős az emberiséggel. A Távol-Keleten mesemondók meséltek és énekeltek emberi sorsokról, így nyújtva példát és segítséget a hétköznapokban való eligazodáshoz. Ennek a történetmondásnak egyik legismertebb példája az Ezeregyéjszaka meséiből ismert Seherezádé történetei. Az ókori görögök is a lélek orvosságának tekintették az olvasást. Az évszázadok során sokszor és sokan hívták segítségként a könyveket és meséket tanításhoz, neveléshez, élethelyzeti válságok megoldásához.
A modern irodalomterápia, mint szisztematikus módszer, Amerikából származik, ahol már az 1800-as évek elején úgy tekintettek az olvasásra, mint egyfajta terápiás módszerre, és beépítették kórházi betegek kezelési programjába is.
Magyarországon az 1800-as évek közepén jelentek meg az első, biblioterápia használatához kapcsolódó kezdeményezések. A Magyar Hírlap 1852-ben értesít egy, a betegek számára létrehozott könyvtárról a Rókus Kórházban. Ezt követően a könyvek használata egyre szélesebb körben kezdett terjedni, és szépen lassan már nem csak orvosok és könyvtárosok, hanem pszichológusok, pedagógusok, szociális munkások is igénybe vették a biblioterápia jótékony hatását.
A biblioterápia – vagy más néven irodalomterápia – olyan művészetterápiás módszer, amely szövegek felhasználásával történő személyiségfejlesztő-, illetve a hétköznapi életünkhöz kapcsolódó elakadásaink megoldásához kapcsolódó terápiát jelent.
A történetekkel való gyógyítás egyidős az emberiséggel. A Távol-Keleten mesemondók meséltek és énekeltek emberi sorsokról, így nyújtva példát és segítséget a hétköznapokban való eligazodáshoz. Ennek a történetmondásnak egyik legismertebb példája az Ezeregyéjszaka meséiből ismert Seherezádé történetei. Az ókori görögök is a lélek orvosságának tekintették az olvasást. Az évszázadok során sokszor és sokan hívták segítségként a könyveket és meséket tanításhoz, neveléshez, élethelyzeti válságok megoldásához.
A modern irodalomterápia, mint szisztematikus módszer, Amerikából származik, ahol már az 1800-as évek elején úgy tekintettek az olvasásra, mint egyfajta terápiás módszerre, és beépítették kórházi betegek kezelési programjába is.
Magyarországon az 1800-as évek közepén jelentek meg az első, biblioterápia használatához kapcsolódó kezdeményezések. A Magyar Hírlap 1852-ben értesít egy, a betegek számára létrehozott könyvtárról a Rókus Kórházban. Ezt követően a könyvek használata egyre szélesebb körben kezdett terjedni, és szépen lassan már nem csak orvosok és könyvtárosok, hanem pszichológusok, pedagógusok, szociális munkások is igénybe vették a biblioterápia jótékony hatását.
A csoportos foglalkozások az irodalomterapeuta által választott mű felolvasásával indulnak. Szöveg lehet bármi, amit irodalomként olvasunk (szépirodalom, mese, lektűr, blogbejegyzés, stb.). A szöveg a kezünkben az az eszköz, ami elgondolkoztatja és hozzászólásra inspirálja a csoporttagokat vagy egyéni foglalkozás esetén a klienst, alkalmat szolgáltat arra, hogy közösen átgondolhassuk, milyen élményeket és érzéseket hívott elő belőle, illetve milyen gondolatokat indított el benne a történet. A közös gondolkodás és önreflexiók segítségével a résztvevő(k) a foglalkozások során lehetőséget kapnak arra, hogy külső szemszögből is láthassák a problémáikat, tisztábban láthassák önmagukat, következmények nélkül gondolhasson át alternatív megoldásokat, döntéseikben tudatosabbá válhassanak, és megtapasztalhassák, hogy számtalan, akár egymásnak ellentmondó vélemény is kialakulhat valamiről, és ezek a vélemények sok esetben egyenrangúak is lehetnek.
Az irodalomterápiás munkában nagyon hangsúlyos az értő és elfogadó kísérőfolyamat kialakítása, azaz egy olyan elfogadó légkör megteremtése, ahol biztonságos és otthonos körülmények között nyílik lehetősége a résztvevőknek a számukra aktuálisan legfontosabb, és olykor legfájdalmasabb kérdések és problémák megbeszélésére is.
Ha úgy érzi, szüksége van egy olyan elfogadó és támogató közösségre, ahol többen figyelnek Önre, igyekeznek támogatni, együtt gondolkodni Önnel, és mindeközben Ön is támogathatsz másokat, akkor a Ön számára a csoportterápiás foglalkozásokat javasoljuk.
A irodalomterápia csoportos foglalkozásai rendszerint előre kiválasztott és kidolgozott téma köré szerveződnek. A téma a személyiségfejlesztéshez kapcsolódóan széles spektrumból kerülhet ki, mint például önismeret, önelfogadás, (pár)kapcsolati problémák, félelmeink gyökereinek felfejtése, kötődési problémák, kommunikációnk fejlesztése.
A csoportfolyamat 10 alkalomból áll, heti rendszerességű találkozásokkal.
A program keretei
Alkalomszám: 10 alkalom
Időtartam: 2 óra
Ülések sűrűsége: heti rendszerességgel
A zárt csoportban való részvétel feltétele, hogy a jelentkezők vállalják, hogy a teljes programban részt vesznek. Segítve a döntést, a programot egy 15 perces ismerkedő beszélgetés előzi meg, mely során a jelentkezők feltehetik a programmal, a csoporttal kapcsolatos kérdéseiket.
A csoportos irodalomterápiát Szalai Lilla vezeti